A Váli-víz a Vértes hegységben, Komárom-Esztergom megyében ered, közel a megyehatárhoz.

A Váli-víz völgye a Dunántúli-középhegységben található, és a Velencei-hegység északi peremén, valamint a Vértes-hegység DK-i peremén húzódik. Felső része hegyes, dombos, az alsó szakasz síkvidék jellegű és a Duna mértékadó árvízszintjéig visszatöltésezett. A patak délkeleti irányban, Óbarok, Felcsút, Alcsútdoboz, Tabajd, Vál, Kajászó és Baracska mellett halad el és Ercsi alatt ömlik a Dunába. Teljes hossza 52 km, melynek alsó 48,57 km van a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében.

A vízfolyás vízgyűjtőterülete 657 km², mely magában foglalja a Szent László-patak vízgyűjtőjét is. A Váli-víz vízgyűjtője Baracska, Besnyő, Beloiannisz, Kajászó, Ercsi, Alcsútdoboz, Bodmér, Felcsút, Gánt, Óbarok, Szár, Szárliget, Tarján, Újbarok, Vértesacsa, Vértesboglár, Vál, Tabajd településeket érinti.

A Váli-víz a Duna vízrendszerének egyik alkotója, jelentősebb része állandó vízfolyás, felső szakasza tekinthető időszakosnak. Völgye alapvetően száraz, vízhiányos terület. Vízszintje ingadozó, árvizek általában tavasszal, kora nyáron, a kisvizek ősszel jellemzőek. Az évi legnagyobb árhullámok egyaránt kialakulhatnak hóolvadásból és esőzésből, például 1953-ban esőzésből,

1956-ban és 1963-ban hóolvadásból keletkezett az évi legnagyobb vízhozam.

Az egyes vízhasználók érvényes vízjogi üzemeltetési engedély alapján vizet vehetnek ki a

Váli-vízből, illetve mellékvízfolyásaiból. A vízkivételek 95% halastavak feltöltését és vízpótlását szolgálja, mindössze 5% elégít ki öntözési igényeket. Az engedélyezett 2,4 millió m³ vízigényt a rendelkezésre álló készletek fedezik. Az ingadozó vízszint miatt problémát okozhat, ha az igények és a mederben rendelkezésre álló készletek időben egymáshoz képest eltolódva jelentkeznek.